Nyári vihar

Ragyogó napsütésben fürdenek az utcák,

Fullasztó a meleg, tikkadnak a rózsák.

Alig látni embert, ragyog az ég kékje,

Pici bárányfelhők suhannak az égre.

Fodros gyermek felhők árván ácsorognak,

Szüleiket hívják, jönnek is zajongva.

Egyik pillanatról a másikra,

Háborút üzennek és állnak be sorba.

Nagy fekete sorba takarják a napot,

Elsötétül az ég, nincsenek csillagok.

Eső ágyukkal támadnak egymásra,

Hangja mennydörgés, tüze villámja.

A tomboló széllel szövetségre lépnek,

És megújult erővel egymának esnek.

Van akivel szégyen, van aki már futna,

A csendülő esőis ezt bizonyítja.

Lassan mind elunják, vége a csatának,

Szabad utat engednek a fénylő sugárnak...