Depresszió:
2005.01.04. 17:08
Új az erőm végre már A boldogság egy szikrára vár Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon A hosszú tél a porba hulljon...
A tűztől, amit adhat Ha a tényt már elfogadtad Hogy nincs még hibátlan lét Mert ember vagy és nem gép És felülemelkedhetsz Ha az elmédbe szült ketrec Nem zár be, mint régen A legtöbb nehézségen
Néha már úgy érzem, hogy rámszakad ez a világ De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv érzem És élvezem Itt benn tombol az életkedv érzem Ha elhiszem
Néha fenn és néha lenn A túlélési ösztönöm mégsem Gyengül, amíg át nem éltem Mindent, amit nagyon reméltem
És jut még nekem a jóból Egy boldog, igaz korból Kűzdök, amíg bírom A sorsom én is írom És van még merre mennem Van még remény bennem Van még kit szeretnem És van, ki szeret engem Néha már úgy érzem, hogy rámszakad ez a világ De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv érzem És élvezem Itt benn tombol az életkedv érzem Ha elhiszem
Itt bennem még tombol az élet A sorsom majd hozza a véget De addig nem adnám itt benn fel Itt bennem még tombol az élet A sorsom majd hozza a véget De addig hadd kapjam meg, ami kell
Néha már úgy érzem, hogy rámszakad ez a világ De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv érzem És élvezem Itt benn tombol az életkedv érzem Ha elhiszem
Ha elhiszem
|